Egy nagyon tanulságos és döbbenetes felismerést okozó történetet szeretnék megosztani veletek. 

ELHATÁROZÁS

A múlt héten úgy döntöttem, hogy meglátogatom egy ismerősömet. 

MI AZ EREDET, HONNAN ÉRKEZIK VALAMI ÚJ?

Milát nem régen, egy szemináriumon ismertem meg. Hamar kiderült, hogy ide nem véletlenül, hanem a  hasonló érdeklődési körünk miatt jutottunk el.  Az sem mellékes, hogy ez a szeminárium éppen arra akart megtanítani bennünket, hogy az életben hogyan is álljunk meg a magunk lábán, és hogyan segíthetünk környezetünknek is.  A mélypontra jutott, de még kitörni vágyó tenni akarás vezérelt minket ide. Olyan emberek gyűltek itt össze, akik nem szoktak feladni semmit, küzdenek a jobb életért.

A felismerés, hogy nincsenek véletlenek, már nem pillanatnyi felfedezés, hanem többszörös tapasztalatok összességének eredménye, (fogaskerékszerű egybeesések, amit szinkronicitásnak is szoktak nevezni) valós és tényszerű igazság az életünkben.

Nem ez volt az, ami döbbenetes, és amire itt fel akarnám hívni mindenki figyelmét.

A hosszas ismerkedési párbeszéd alkalmával mondhatnám azt is, hogy nagyon egymásra találtunk. El is határoztuk, hogy más alkalmakat is keresünk, hogy találkozhassunk. Jó megosztani az embernek a problémáit valaki olyan kívül állóval, akiben megbízik, hátha vannak jó ötletei a kilábalásra. Az élettörténetek megosztása után óhatatlanul jöttek a kérdések.

KINEK MIRE VAN SZÜKSÉGE?

Az előadásnak része volt egy gyakorlat is, miszerint a beszélgetőtársra nagyon figyelni kellett. A cél a szükséglet feltárása volt. Az előadás végére én már tudtam, hogy neki a PC kezelése nehézségeket okoz, így felajánlottam a segitségemet, a tudásomat.

Ekkor még figyelni sem tudtam arra, hogy nekem mire volna szükségem tőle.

Hazafelé megbeszéltünk egy időpontot.

Amikor felkerestem, olyan sokat beszélgettünk nagyon személyes életünkről, hogy az igazi célra nem is jutott sok idő. (Csak könyvtár létrehozásig jutottunk.  )

Felmerült bennünk az a kérdés, hogy vajon a dolgokhoz való hozzáállásunk és azoknak a következményeire a reakcióink is azonosak-e. Hasonló a hasonlóval -szokták mondani.

 Hogyan működik?

A NYITOTT KAPU

Én egy kicsit szomorú voltam, hiszen nagyon úgy tűnt, mintha inkább pszihológusra volna szüksége, és nem PC oktatóra. Volt bennem némi keserűség, hogy nem az történt, amiért odamentem, ezért az időmet kárba veszettnek éreztem.

A kettős érzés azonban lenyugtatott, kiegyenlítődött, hiszen jót beszélgettünk. Gondolatban meg is magyaráztam magamnak, hogy nem lehet mindig minden azonnal úgy, ahogy akarom. Az embereknek az új, számukra ismeretlen dolgok elsajátításához időre van szükségük.

AZ ÚT, AMIN ELINDULSZ, MINDIG ELJUTTAT A KISZEMELT CÉLODHOZ.

DÖNTÉS

A következő találkozásig igencsak eltelt egy, vagy másfél hónap.

Tele voltam szorongással, hogy vajon érdemes-e elmennem, vagy megint ugyanaz fog történni. Nem minthogyha lett volna más hasznosabb dolgom, amire az időmet szánhattam volna.

Aznapra még a hó is rázendített, hogy eltántorítson az utazástól. Egy árva fillérem sem volt, hogy megvehessem az utazáshoz szükséges jegyeket, és nem sok kedvem volt ebben a hideg, rideg időben az izgulási vacogáshoz sem. Nehéz volt meghozni a döntést. Szó szerint megerőszakoltam a gondolataimat, felráncigáltam magamra a síruhámat, és neki indultam gyalog. Persze nem sokáig marcangoltam magam, inkább villamossal folytattam az utamat. A többi már ment, mint a karikacsapás. A megállókban, és az átszállásokkor némi hasi görcsöket éreztem ugyan, de  nem csekély mantrázás után végül is szerencsésen elérkeztem a Lánchídig.  Onnan úgy döntöttem, hogy  gyalog megyek tovább, át a hídon.

KEZDETI LÉPÉSEK

Itt azért azt meg kell említenem, hogy ez a kedvenc Budapesti hidam. Sokszor sétáltam rajta este, hazafelé. Csodás látvány napsütésben is és kivilágítva is. Bármilyen nehéz, fárasztó, vagy depis napomat el tudta feledtetni, csak ha végig sétáltam rajta. Most is ez történt.

A sötét szürke felhőbe burkolózó havas táj, a Budai látkép a hídról arra ösztökélt, hogy fotókat csináljak. Ebből a szögből úgy rémlett, mintha  nem is nagyon készítettek volna nyilvánosan eddig képeket, főleg nem télieket. Mivel a telefonom mindig nálam van, és előre megfontolt szándékkal vettem jó képességű készüléket, ezt a lehetőséget most ki is tudtam használni.

A jó hangulat már meg is teremtődött.

A fotók itt megtekinthetők:

---

 

 

Oldal: Tanulságos Történetek
Nagy Zsuzsanna - © 2008 - 2024 - nazsukaismeret.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat